7 dolog, amit tudni kell a vietnámi emberekről
1. Minden vietnami mopeden közlekedik, de nemigen tudják használni.
A moped mindenféle kivitelben létezik: kicsi, nagy, hangos, halk, szegényes, fényűző, döcögő, berregő. Van azonban egy kis bökkenő: majd mindenkinek van jogosítványa. Sok odavalósi számára a moped a szabadság szimbóluma, mivel egy autó legtöbbjüknek túl drága, kerékpárral pedig nehéz messzebbre eljutni. A turisták is szeretik. Rövidnadrágban és trikóban száguldoznak az utakon – gyakran fájdalmas következménnyel: Sok nyaralót látunk horzsolt sebekkel, amit motorbalesettel szereztek. A kötések alatt sokszor a motor kipufogója által okozott égési sebek lappanganak. Jajj!
2. Nincs semmi, amit ne lehetne a mopeden csinálni.
A vietnámiak utazási stílusa nagyon sajátos, mondhatni anarchikus. Számomra eléggé ijesztő, ami a mopedeken történik. A vietnámi mopedeken is két ülés van, de a vietnámiak ezt nem veszik komolyan, és a kétüléses járgányt előszeretettel használják családi járműként – a papa vezet, két gyerek ül középen és a mama hátul (egy kisbabával a karjaiban). Utazás közben lehet olvasni, narancsot hámozni, frizurát készíteni, körmöt lakkozni. Sőt, Hanoiban még olyat is láttam, hogy egy anya a mopeden szoptatja a kisbabáját.
3. A vietnámiak nem néznek jobbra vagy balra, és állandóan dudálnak.
Akármilyen közlekedési eszközről van is szó, motorról, autóról vagy egyébről, a vietnámi utakon dudálni kell a vezetőnek a túléléshez. Amikor kikölcsönöztem egy mopedet, érdeklődtem a moped világítása felöl. A kölcsönző így válaszolt: „Világítás. Mi az? Itt van a duda, az sokkal fontosabb.” Így magam is rákényszerültem arra, hogy a dudát használjam állandóan. Olyan nagyvárosban, mint Hanoi vagy Ho-Shi-Min város állandó dudakoncertet hallani. És nekem is állandóan a dudán kellett tartani az egyik ujjam.
4. Kora reggeli testmozgással a zsír ellen
A tengerparton élő vietnámiak gyakran korán, a Nappal együtt kelnek fel, és a tengerparton kocognak, futnak, röplabdáznak, tai-chiznak vagy jógáznak. A nyaralók általában nem kelnek fel olyan korán reggel, és nem mennek a partra a kora reggeli órákban testet edzeni. Két nap után én is belelkesedtem, és reggel 5 óra 20 perckor találkoztam társaimmal és a helyiekhez hasonlóan kimentünk a tengerpartra edzeni. Az biztos, hogy a tengerparti homokban történő testedzés nagyon hatékony, felér egy Boot Camp edzéssel.
5. Kapucni és kesztyű nyáron
Mint több ázsiai országban, a vietnámiak is elfedik magukat a Nap elől. A fehér bőr szépségideáljának követői speciális kapucnis kiskabátot és kesztyűt viselnek a mopeden. A kesztyű csak a kéz fejét fedi, ami véd a Naptól, de nem akadályozza az illetőt a motorkar fogásában. Amikor én Hanoiban Uyen barátnőm megkérdeztem, hogy miért tartják ők annyira rossznak a lebarnulást, így válaszolt: „Az ember mindig arra vágyik, ami nincs neki.”
6. Cappuccino, vietnámi tojásos kávé (vagy folyékony tiramisu)
A vietnámiaknak az a tojásos kávé, ami nekünk a cappuccino. Egy erős kávéba felvert tojássárgáját kevernek. Végül is úgy néz ki, mint a cappuccino, forró habos kávé. Valóban nagyon finom. „Csak egy ital van, amit jobban kedvelek”, mondja Uyen: „A tojásos csokoládét.” Jó tudni. Majd legközelebb kipróbálom.
7. Mindig tudják az utat, de az nem mindig a helyes út.
Amikor úton vagyunk, és nem találjuk azt a helyet, ahova el akarunk jutni, ahelyett hogy kérdezősködnénk az úton, inkább egy kávéházat kell keresni, ahol a WIFI-vel a Google Maps-hez tudunk kapcsolódni. A vietnámiak szégyellik, ha valamit nem tudnak. Ilyenkor jön a kedves széles mosoly és elkezdenek beszélni bármiről. Ez pedig nem segíti a tudatlan turistát abban, hogy elérje a célját.
